Sniper – Ghost Warrior

Lassan és óvatosan kúszok az aljnövényzeten, minden egyes mozdulatommal közelebb kerülök mit sem sejtő ellenségeimhez, próbálom a közöttünk lévő távolságot észrevétlenül felfalni. Aztán hirtelen megakadok… mintha egy láthatatlan falba ütköztem volna. A penge élén táncolva kúszom tovább, őrült tempóban futok keresztül a terepen, nem törődve azzal, milyen nyomot hagytam magam után, majd az út bal oldalán a sűrű növényzet áldásos takarásában próbálom kitalálni, hogy merre is kellene tovább mennem. Végre megtalálom a módját, hogyan gyűrjem le a dzsungel által állított akadályokat és csendben megérkezem a GPS-em által megjelölt rendeltetési helyemre, de a cél nem tiszta. Feladom. Kudarcra ítéltettem, így hát visszaindulok a domb mögé. A GPS által megjelölt útvonalon azonban megjelenik az ellenség: a célpont innentől kezdve én vagyok!

Dióhéjban ennyi a Sniper: Ghost Warrior.

A Sniper: Ghost Warrior első benyomásra nem igazán nyűgözött le. A Chrome 4 motor alatt működő játék a fákat és bokrokat leszámítva, kísértetiesen hasonlít a 2009-ben megjelent Call of Juarez: Bound in Blood western játékhoz. Bár a karakterek kinézete nem a legtökéletesebb, a környezetet egész jól eltalálták. És vajon mi lehet még feltűnőbb az akadozó mechanikánál? Amíg a Sniper: Ghost Warrior nem épp olyan realisztikus, mint mondjuk az ARMA 2, vagy az eredeti Operation: Flashpoint, mégis azért talán ez az egyik legjobb benne. A lövések teljesen valósághűek: ugyanis figyelembe veszik a környezeti tényezőket, úgymint szél, gravitáció, légellenállás és páratartalom, de még az orvlövész zilálását is. Mindent, ami befolyásolhatja a pontos célzást. Ha például egy hosszabb futás után próbálunk meg fejlövést leadni, biztosan nem fog sikerülni, mert testünknek szüksége van pár percre, hogy lenyugodjon és a pulzus visszaálljon a normális szintre. Sikeres lövést csak és kizárólag ezt követően fogunk tudni leadni.

Nézzük a környezetet, a friss és lüktető dzsungelt. Első ránézésre a környezet tökéletes lehetőséget biztosít számunkra, hogy orvlövész akcióinkat sikeresen véghezvigyük, és tökéletes lövészállást találjunk. Természetesen a játék nem így működik. Azért mondom, hogy természetesen, mert ismerve a City Interactive-ot, tudnunk kell, hogy még egyetlen jó játékot sem sikerült kiadniuk a kezeik közül. Szenvedtünk már az általuk gyártott harmatgyenge akciójátékoktól, úgymint Battlestrike, vagy The Hell in Vietnam. Azért mentségükre szóljon, az összes közül ez sikerült a leginkább ,,emészthetőre”, de a jótól még így is messze van. Pedig az alap adott volt: egy lopakodós játék, mely által betekintést nyerhettünk volna az igazi orvlövészek világába… De megint csak a kiábrándulás maradt.

Maga a történet egy kitalált Latin-Amerikai térségben, Isla Trueno-n játszódik, ahol egy gonosz diktátor tartja rettegésben a civil lakosságot. A helyi rendőrség is a markában van, így a lakosságnak semmi esélye sincs a kizsákmányolással szemben. És itt jönnek képbe a Delta Force embereik, két férfi, akit azért küldtek a térségbe, hogy orvlövész puskáikkal tegyenek igazságot. Feladataik közé tartozik a magas rangú hadvezérek és egyéb befolyásos emberek likvidálása, illetve a hozzájuk hű emberek irtása minden mennyiségben, akár gépfegyverrel, akár robbantás útján. A lényeg úgyis az, hogy hulljanak, mint a legyek.

Az egyik legkiábrándítóbb a Sniper világában, hogy telis-tele van láthatatlan falakkal és 12 inch magas akadályokkal. Ez kevésbé lenne dühítő, ha lenne valami értelme.. De sajnos nincs, mert mindig a lehető legjobb pozíciókat lehetetlenítik el ezek az akadályok. Teljesen elveszi az egész varázsát, nem is beszélve arról, hogy lerombolnak vele mindent, ami egy kicsit is jó lett volna a Ghost Warriorban. A játék tele van bugokkal, az ellenség sokszor csak úgy pattog, mint a kukorica, tárgyak lógnak a levegőben, végtagok lógnak a képbe, a részletekre megint nem figyelt senki sem.

Természetesen azt feltételezni, hogy sikeresen lehet navigálni vagy irányítani lövéseinket a hatalmas nyitott térben, kicsit erős túlzás. A Sniper motorja kitesz bennünket jónéhány vad változónak és a cél pontos eltalálása attól is függ, hogy számítógépen vagy konzolon próbálunk meg végzetes lövést leadni

A másik elégedetlenségre okot adó ,,tulajdonsága” a Sniper: Ghost Warriornak a hipergyors észlelés. Persze ez is ellenünk van: hiába kúszol 100-150 méterre, hason fekve, az ellenség pillanatok alatt észrevesz, és egy szinte cél nélküli lövéssorozattal is könnyedén leszednek. Nem sok kell hát a halálhoz. Azonban ennek is megvan a maga technikája. Hiába vagy fedezékbe, ha egyszer az ellenség észrevesz, és nem bújsz ismét el, kiszúrnak maguknak és már halott is vagy. Ilyen esetben a következő a teendő: fordulj abba az irányba, ahol az ellenséget látod, majd távcsővel szemléld meg, merre is vannak pontosan. Ha észreveszed őket, gyorsan bújj el, hogy ők ne vegyenek észre téged. Várj addig, amíg a láthatóságod lecsökken és ezt követően, ha újra előbújsz, kapcsold be a Concentration Mode-ot. Ezt követően már csak egy jól célzott lövés kell és az ellenfél máris halott. Ilyenkor az életben maradt társak olyanok lesznek, mint a mérgezett egerek: össze-vissza rohangálnak, azt sem tudják, mi van? De legalább ilyenkor nem szúrnak ki…

A siker záloga a megfontoltság. Kapkodással, sietséggel nem mész semmire. Ha idő előtt ,,kiugrasz”, rögtön rád veti magát az Isla Trueno-i hadsereg és azonnal meghalsz.. Lassan, megfontoltan kell megközelíteni a célszemélyt, ha sürgős elintéznivalód akad, neki se állj játszani. Ez nem az idegbeteg kapkodók játéka.

Úgy tűnik, a hibák sora végtelen. Négy mesterlövész fegyver közül választhatunk. Jajj, bocsánat, még csak ennyi sem adatik meg nekünk. Azzal lövünk, amit a játék során a kezünkbe nyomnak. Bár ez annyira nem is gond, hiszen a 4 fegyver nem sokban különbözik egymástól. A mentési rendszer pocsék, előfordul, hogy egy 20-25 perces szakaszt kell újrakezdenünk, mert az akciónk kudarcot vallott. Ez egy idő után nagyon bosszantó, ilyenkor a pokol legmélyebb bugyraiba kívánom a fejlesztőket.

Az egyetlen pozitívum a grafika. A dzsungel ábrázolása rettentően élethűre sikeredett, a táj nyitott, friss, lüktet benne az élet, messzire el lehet látni. És a lövések élethűségét leszámítva tényleg ez az egyetlen pozitívum.

Pedig jól indult a játék, volt egy pont, amikor majdnem azt mondtam, hogy a City Interactive végre megemberelte magát. Aztán mégiscsak keserédes íze lett az egésznek a sok-sok apró, de annál bosszantóbb részlet miatt. A lopakodós részeket egész jól eltalálták, még akkor is, ha az ellenfél a gyorsabbnál is gyorsabban észlel bennünket. A többi viszont nagyon nem klappol, így marad a csalódottság… Ismételten.

Nem baj, talán majd legközelebb! Adok még egy utolsó esélyt a fejlesztőknek. Hátha… De igazából magam sem hiszem már, hogy valaha valami jó is kikerül tőlük.

Egy hozzászólás a(z) “Sniper – Ghost Warrior” bejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?